Függőségeink rejtett arca

Amikor függőségről beszélünk, legtöbben a droghasználókra, az alkoholistákra, vagy a dohányosokra gondolnak. Nem vagyunk tudatában, hogy függőség lehet szinte bármi, amit az életünkben kényszeresen és túlzott mértékben csinálunk. Függőség lehet például az a fajta evés, amikor addig eszünk, amíg csak bírunk, amíg csak a kényelmetlen telítettség érzés elviselhetetlenné nem válik. Függőség lehet az a fajta tévézés vagy okos-telefon használat, amikor addig pörgetjük a különböző csatornákat vagy közösségi oldalakat, amíg zombinak nem érezzük magunkat, de mégsem tudjuk megállni, hogy ne csináljuk. Függőség lehet a vásárlás, amikor nem szükségből veszünk meg dolgokat, hanem azért, mert ettől úgy érezzük, nő az önbizalmunk. Függőség lehet a munka, amikor az életünket teljesen kitölti, hisz sikerélményt adhat, de oltárán feláldozzuk a szeretteinkkel együtt tölthető, felbecsülhetetlenül értékes időt.

Érdemes tudatosítanunk, hogy függőségeink nem szabad döntéseink hatására jönnek létre. Mindig van egy vagy több kiváltó ok, mely második lépésként különböző érzelmi lenyomatokat hoz létre. A függőség mindig az okok és az általuk kiváltott és rögzült érzelmek okozata. Ezek a lenyomatok lehetnek olyan érzelmi, lelki állapotok, melyeknek legtöbbször nem vagyunk tudatában, mert nem annyira nyilvánvalóak. Olyanok, mint a konyhában halkan zúgó hűtő zaja, csak akkor tudatosodik, mennyire zavaró volt, amikor a hűtő már lekapcsol és megtapasztaljuk a csendet. Vagy lehetne őket kényelmetlen ruhadarabhoz hasonlítani, aminek túlságosan szoros a gumija, de nem annyira, hogy a felvevésnél érezzük. Akkor tudatosul bennünk a diszkomfort érzete, amikor a nap végén levesszük, és érezzük testünk megkönnyebbülését.
A diszkomfort-érzet általános (és ideiglenes), de tudattalan megszüntetési mechanizmusa úgy működik, hogy létrejön egy másik inger, amely az érzést elnyomja. Minél gyakoribb a diszkomfort-érzet, esetleg állandósul, annál valószínűbben jön létre függőség, mellyel elnyomjuk. A függőség tehát mindig egy nem kívánt érzelmi állapottal kezdődik, melyben nem jó lenni, de mivel a függőség által létrehozott inger, azaz a megkönnyebbülés csak ideig-óráig van jelen, újra és újra meg kell ismételni, újra és újra akaratlanul végezzük a kényszercselekvést. Van, hogy sikerül leszoknunk egy függőségről, de ha nem tudatosítjuk magunkban az eredeti érzelmi lenyomatot, amely a kényelmetlenség érzését adja, akkor legtöbbször csak felcseréljük a kényszercselekedetet és az általa létrehozott elnyomó ingert egy másikra.

Az elnyomni kívánt érzelem lehet egy múltbeli fel nem dolgozott súlyos lelki sérülés, de lehet a szeretet, elfogadás, megbecsülés hiányának érzete is, érzelmi elhanyagoltság, vagy akár olyan jelenlegi szülői, munka-, vagy párkapcsolat, amelyben feszültségek, ki nem mondott sérelmek, bántások vannak jelen – ilyen lehet egy elnyomó, bántalmazó személlyel való együttélés is, mely párosulhat a korábban rögzült megfelelési kényszer okozta feszültségünkkel, stb. Rengeteg oka lehet a kisebb-nagyobb diszkomfort érzésével való együttélésnek.

Van, hogy pontosan tudjuk, mi a bajunk, de mégsem tudjuk milyen irányba induljunk el, és könnyebb elnyomni az érzést, illetve vannak azok az esetek, amikor csak azt érezzük, hogy valami nincs rendben, de nem tudjuk mi, és, hogy mi okozza, de nem akarjuk érezni ezt a kényelmetlen érzést.
Az okok feltárására nem minden esetben állunk készen, ám az általuk létrejött állapotot, magát a kényelmetlen, esetleg fájó érzelmet szükséges tudatosítani, ha kell, segítséggel. E folyamat gyógyító erejű, ha megtapasztaljuk valaki elfogadását, együttérzését, és megtanuljuk ezt magunkkal szemben gyakorolni – hisz ez a kulcsa annak, hogy rá merjünk nézni az addig elnyomott érzelmeinkre, élethelyzeteinkre. Ahogyan a nem kívánt érzelmi állapot létre tudja hozni a függőséget, úgy az elfogadása és a vele való szembenézés meg tudja szüntetni azt, hiszen ha már nem az az elsődleges reakciónk, hogy el akarunk menekülni előle, akkor már nincs hatalma felettünk, nem tudja kifejteni a függőséget létrehozó hatását.