Ősképek, mint érzelmi mintáink
Az emberi tudatosság mögött meghúzódik egy, a tudatos tartalmaknál jóval méretesebb része a tudatnak, a tudattalan, mely jelentős mértékben befolyásolja érzelmeinket, gondolkodásunkat, hangulatainkat, és fontos szerepe van döntéseinkben. Mivel tudatunk tudatos része nincs tudatában a tudattalannak, utólagosan olyan magyarázatokat gyárt, melyekkel racionalizálja és megmagyarázza önmaga számára tettei miértjeit és hogyanjait, hogy megtartsa a kontroll illuzórikus érzetét.
A tudattalan tartalmak közül az egyik legalapvetőbb és legfontosabb az anya ősképe. Az anya-őskép minősége befolyásolja – sok minden más mellett – az érzelmeinkhez való kapcsolódásunkat, viszonyunkat. Az őskép mintázatának kialakulását befolyásolja az, hogy édesanyánk milyen érzelmi és hangulati állapotokat élt meg velünk magzati- és csecsemőkorunkban, milyenek voltak a megélései a különböző élethelyzetekben, és a válaszreakciói az érzelmi állapotainkra. Amikor elkezdjük felfedezni és megérteni az anya-ősképünk minőségét, működését és mintázatait, fontos tudatosítani, hogy édesanyánk szintén egy kapott mintázat hatása alatt működött, és ha tudattalanul sérüléseket is okozott, az azért volt, mert erre nem látott rá, és ezért nem is tudott változtatni saját transzgenerációs anya-mintázatain.
Az anya-élmény azért rögzül őskép formájában, mert magzati- és csecsemőkorban még nincs kifejlődve az individuális tudatunk. Ahogy felnövünk és kialakul az individuális tudatunk, kialakul a tudatos részben is egy anyakép, de az őskép ettől sokszor különbözik, korábbi, mélyebben van rögzülve, és kiterjedtebb hatással van tudatunk működésére.
A tudattalanunkban élő anya-őskép meghatározza a magunkhoz való viszonyulásunkat, de mivel ehhez vagyunk szokva és olyannyira természetes számunkra, mint a halnak az őt körülvevő víz, fel sem merül bennünk, hogy ezt másképpen is meg lehetne élni. Ilyen magunkhoz való viszonyulás például a saját magunk iránt érzett szeretet minősége és annak megnyilvánulási formái, saját magunk elfogadása, értékességünk mércéje, annak az érzete, hogy mit érdemelünk meg, illetve mit vagyunk képesek elfogadni, mennyire helyezzük magunkat előtérbe illetve háttérbe másokhoz képest, stb.
E viszonyulások minősége határozza meg alapvetően az életminőségünket, a boldogságérzetünket és a képességünket, hogy másokhoz egészségesen kapcsolódjunk. Élethelyzetünk, anyagi körülményeink ezekre az elsődleges alapokra épülnek, és csak másodlagosan befolyásolják azt, hogy miként érezzük magunkat a bőrünkben.
Amikor elkezdünk dolgozni a tudattalan mintáinkkal, szépen lassan elkezdenek felszínre jönni és tudatosulni egy adott témakör tartalmai, és elkezdjük megérteni működésünket. Az első lépés a tudatosítás után mindig az elfogadás – ilyenkor már látjuk, amit csinálunk, és ha ezt saját önkéntelen mintázatunkként legalább részben el is tudjuk fogadni, már nem gerjesztjük ugyanolyan mértékben tovább az adott működést. Megjelenik egy kis változás, mely további változásokat hoz létre. Észrevesszük, hogy engedékenyebbek, kedvesebbek lettünk magunkhoz, megengedünk magunknak olyan dolgokat, ami korábban még elképzelhetetlennek számított, és valahogy lassan és észrevétlenül más lesz a kapcsolódásunk a környezetünkhöz is. Lágyabbak, megengedőbbek, szeretetteljesebbek, és ugyanakkor a határainkat határozottabban meghúzóak és megtartóbbak leszünk, ami hatással lesz az életünk minden területére.
